A csesztvei üdvözlőtábla jeleinek magyarázata

2020.09.10-én Hóka András vezetésével egy – a falunak szóló ajándék - üdvözlő táblát (1. ábra) állítottak a nyugati falubejárathoz. A táblát Hóka András tervezte és Kőszeghy Attila népművész faragómester segítségével készítette el. A faluba érkezőkkel közli, hogy hová is érkeztek: „Madáchfalva”, „Csesztve”, a távozóknak pedig „Jó utat” kíván. Mindezt a székely-magyar rovásírás jeleivel rótták fel.
Megkerestem Andrást, hogy beszélje el, hogy alakult ki ez az ajándék, tárja fel röviden mik vezették létrehozásában. Többször beszélgettünk a témáról, összefoglalva:
Ideköltözésétől kezdve késztetést érzett, hogy készítsen a falunak egy üdvözlő táblát. Nagy költőnk, Madách Imre nevét felhasználó falu megnevezés: „Madáchfalva” felírása kínálta magát a megjelenítésre. Mindjárt az elején közölni a belépővel, hogy arra a helyre lép, ahol a költő boldog éveit töltötte, ahol az ország egyetlen rá emlékező muzeális intézményét, a Madách Imre Emlékházat működtetjük. Aztán a hivatalos megnevezés: Csesztve sem maradhatott el, és a távozóknak egy egyszerű „jó utat” kívánság adja a tábla szövegének keretét.
Hogy miért a „rovás”? Mert hozzánk tartozik, évszázadokon keresztül használatban volt. A Honfoglaláskor hoztuk, aztán a kereszténység terjesztésével a hivatalos iratok alkalmazkodva a környezethez áttértek a latin betűs írásmódra, de a feliratokban sokáig magmaradt az országban. Használták is a hétköznapokban, aztán a török időkben ez a használat is visszaszorult az erdélyi – nem török fennhatóságú – területekre. Az első, ismert, fennmaradt teljes ABC az 1500-as évekből származik, aztán az ország több helyén is történt gyűjtések szerint némileg különböző formában több is feljegyzésre került.

Ahhoz képest, hogy egy 1903-as Magyar Tudományos Akadémia-i jegyzőkönyvben a tudósok rögzítették: „A rovott betűs szövegírás, közönségesen rovásírás, a magyar nép között nem él.”, már a szabványosított változaton kívül digitális változata is létezik. Megőrzésére ma sok település rovásos névtáblája is buzdít. Akárhogy is, a politika sokáig dolgozott azon, hogy „vedd el egy néptől a múltját, hogy elveszejttesd”, megmaradtunk, és emlékeink vannak erről a fajta írásról, múltunk része, így tovább is kell örökítenünk. Ezért terveztem a táblát rovottra.

Oszlopai akácok, táblái cseresznyék.

A tábla és tartója nem csak rovásírással beszél hozzánk, vannak rajta más szimbólumok is, amik jelentéséhez a teremtéstörténet rövid elbeszélése is szükséges.

Mi mindannyian, az általunk látott, érzékelt dolgokkal együtt egy világban vagyunk. Ennek teremtése más világokkal együtt történt úgy, hogy a hullámtereiknél gyorsabban mozgó originálisok (eredeti, örök létezők) közül az egyik hullámterével egy másik úgy találkozott, hogy annak hatására a másik önmagába (saját múltjába) fordult volna vissza. Ezen a ponton (ugye) ki kellett térnie. Eredeti mozgássíkja minden visszatérésnél elfordult, így állandó rohanásával egy gömbfelületet hozott létre.
Ez a gömb, a két originális teremtménye a Teremtő, amely táguló hullámterében hozza létre a lelkeket (élet), az energiát (tűzelem) és az anyagot. Ennek a Teremtőnek a síkban történő ábrázolásai minden népnél nemzedékről nemzedékre öröklődtek, máig fennmaradtak, a díszítések (faragások, hímzések) elemeiként a világ minden táján egyformán jelennek meg. A metszetek jellemzői, hogy körforma (gömb metszet) belsejében a saját múltba történő visszatérés lehetetlensége miatti kitérést, átfordulást is megjelenítik.
Az élet virága, a teremtés jele a kétszeri átfordulás ábrázolásával univerzumunk négy világát szimbolizálja (evilág, másvilág és saját túlvilágaik). A négy részt a művészek sokszor virágábrázolással töltik ki, most Attila tulipánokat faragott bele. (2. ábra)
A háromszoros átfordulást szimbolizáló, hatlevelű ábrázolás (3. ábra) szerkesztésének folytatása jellemezi a Teremtő hullámterének terjedését, azaz a teremtést, és folyamatos történését. (4. ábra). Az üdvözlő táblán látható megjelenítés a „nehezen jutni ötről hatra” mondásunk eredetére is utal, mert ha a hatodik is elkészül, megindul a kiterjedés.
A négyszeres átfordulást mutató, nyolclevelű ábra (5. ábra) a tűzelem jele, a kiáradó energia keletkezésének szimbóluma. Attila munkája a térbeliségét is érzékelteti.
A tizenhat elemű ábrát naprózsának nevezik, a teremtéssel létrejött 16 univerzum 64 világára utal. (6. ábra)
Az oszlopokon a csíki kereszt faragás (7. ábra) sem „csak” a négyzet keresztmetszetű oszlop szimmetriájából adódó, könnyen faragható, jól mutató elem. A kereszt jel a székely-magyar rovásírás TY-jéből (ATYA) formálódik és a teremtéstörténetben a Teremtőt létrehozó két originális közül az elsőt szimbolizálja.


A tábla tervezése során ezek a dolgok vezettek, Attila tette hozzá a művészeti megjelenítést.

Beszélgettünk még arról, hogy az originálisok hullámtere hogy alakulhat, hogy jelenítik meg a templomtoronytetők a Teremtőt, aztán elmondta, hogy az originálisokból tulajdonképpen tíz van..., de ezek a dolgok már nem tartoznak szorosan a tábla jeleinek magyarázatához.
Az viszont belátható, hogy a világ különböző tájain élő népek teremtéstörténetei, a különböző vallások ha másképp is értetik meg népükkel a teremtést, ezek az ábrák lehet, hogy nem csak a geometriai formáik miatt jelennek meg mindenhol.