A paplak rövid története
A paplak rövid története
A képeken látható, Popovics Edit készítette előadást 2022.03.26-án Erdei Zsuzsa adta elő a régi Csesztvéről tartott, nagy sikerű rendezvényen a Csesztvei Művelődési Házban.
Az előadás alatt sok rövid hozzászólás elhangzott az egyes vetített képekhez, utána Grosschmid Péter gazdagította az elhangzottakat:
Az 1960-as évek elején a templomba Havassy plébános vezette be a villanyt, ő maga véste ki a vezetékek helyét. A munka során a fal rétegeiből kiderült, hogy a templom sokkal régebbi, mint gondolták. Ezek után saját kezűleg verte le az egész vakolatot, feltárandó, hogy mi van alatta. A műemlékesekkel megállapították, hogy bizony ez nagyon régi. A plébános a keleti oldalon lévő – láthatóan később épített - sekrestyét le akarta bontani, hogy a régi bejárathoz hozzá lehessen férni, és nagyobbat is akart építtetni a nyugati oldalra. A falu nagyon megharagudott, mert a sekrestyét közadakozásból építették, festették. A papnak mennie is kellett, de az átalakításokra sor került, ekkor nyitották össze a paplak három szobáját, hogy legyen egy nagyobb hely a templom építkezése alatt a misékre.
Itt ministráltam, egyszer egy nagyot esetem is a misekönyvvel, mert a nagy ministráns ruhámra lépetem lefelé egy lépcsőn.
Az ülésrend a misén mindenhol fix volt: elöl a lányok, gyönyörű népviseletben, copfba font hajjal, friss rozmaringos imakönyvvel – mindig megcsodáltam őket. Mögöttük az asszonyok, a nagymamámnak is ott volt a helye, odamehettem mellé. A férfiak a karzaton. Ott volt a nagy négyszögletes, mélyhangú sípokkal az orgona is, aminek a fújtatóját a kamaszok nyomták – kis zsebpénzt is kaptak érte.
Mayer Mihály kovácsmesternél is volt nagy fújtató, ott is lehetett kis zsebpénzt szerezni. Jó felirata volt a műhelynek: MAYER M. KOVÁCS M.
Hugyecz Bözsi néniék házában élt és dolgozott akkor még Molnár a bognár. Egyszer épített egy szekeret, az összes fa részt elkészítette. Átvitték a kovácshoz, aki elkészítette az összes vas részt. Sok férfi összejött az abroncsozáshoz: a felhevített abroncsot hatan feszítették rá a kerékre, aztán vízbe eresztették. Hatalmas megtiszteltetés és nagy élmény volt, amikor egyszer megengedték, hogy egyedül hajthattam a lovakat
A vetítésben szó esett az Ulicskáról, hozzáteszem, hogy az régen a falunk szinte a főutcája volt. Úgy jön elő az emlékeim közt, hogy fekete ruhás, nagy kendős asszonyok mennek hosszú sorban a lépcsőn szürkületben, lámpásokkal.
Az 1960-as évek elején a templomba Havassy plébános vezette be a villanyt, ő maga véste ki a vezetékek helyét. A munka során a fal rétegeiből kiderült, hogy a templom sokkal régebbi, mint gondolták. Ezek után saját kezűleg verte le az egész vakolatot, feltárandó, hogy mi van alatta. A műemlékesekkel megállapították, hogy bizony ez nagyon régi. A plébános a keleti oldalon lévő – láthatóan később épített - sekrestyét le akarta bontani, hogy a régi bejárathoz hozzá lehessen férni, és nagyobbat is akart építtetni a nyugati oldalra. A falu nagyon megharagudott, mert a sekrestyét közadakozásból építették, festették. A papnak mennie is kellett, de az átalakításokra sor került, ekkor nyitották össze a paplak három szobáját, hogy legyen egy nagyobb hely a templom építkezése alatt a misékre.
Itt ministráltam, egyszer egy nagyot esetem is a misekönyvvel, mert a nagy ministráns ruhámra lépetem lefelé egy lépcsőn.
Az ülésrend a misén mindenhol fix volt: elöl a lányok, gyönyörű népviseletben, copfba font hajjal, friss rozmaringos imakönyvvel – mindig megcsodáltam őket. Mögöttük az asszonyok, a nagymamámnak is ott volt a helye, odamehettem mellé. A férfiak a karzaton. Ott volt a nagy négyszögletes, mélyhangú sípokkal az orgona is, aminek a fújtatóját a kamaszok nyomták – kis zsebpénzt is kaptak érte.
Mayer Mihály kovácsmesternél is volt nagy fújtató, ott is lehetett kis zsebpénzt szerezni. Jó felirata volt a műhelynek: MAYER M. KOVÁCS M.
Hugyecz Bözsi néniék házában élt és dolgozott akkor még Molnár a bognár. Egyszer épített egy szekeret, az összes fa részt elkészítette. Átvitték a kovácshoz, aki elkészítette az összes vas részt. Sok férfi összejött az abroncsozáshoz: a felhevített abroncsot hatan feszítették rá a kerékre, aztán vízbe eresztették. Hatalmas megtiszteltetés és nagy élmény volt, amikor egyszer megengedték, hogy egyedül hajthattam a lovakat
A vetítésben szó esett az Ulicskáról, hozzáteszem, hogy az régen a falunk szinte a főutcája volt. Úgy jön elő az emlékeim közt, hogy fekete ruhás, nagy kendős asszonyok mennek hosszú sorban a lépcsőn szürkületben, lámpásokkal.