A galibai kastélyhoz

Margit nagymamája Csesztvén a Márton papnál, a parókián volt szakácsnő, nagyapja a papnál kocsis. Apját nagyapja Kanadába küldte, anyja átvette a házvezetést a nagymamától. Anyja az elszegényedett Csekey birtokostól vett Galibán 12 hold földet és egy házat (Csesztve felől a keresztnél balra fordulva az első ház). Úgy tudja a kastély is Csekeyé volt, azt dr Dorogi Farkas Ákos Budapest polgármestere vette meg tőle. Sok szőlő is volt (vincellérrel), nagy földterület intézővel, sok cseléddel. A kastély mögötti park is gyönyörűen rendben volt tartva. Ha a tulajék lejöttek Galibára, a polgármester felesége beült hozzájuk, meghallgatta a mamáját, hogy mi újság Galibán. Akkoriban 42 család lakott Galibán. A cselédek nyughatatlan népek voltak, mindig változtatták a helyet, ahol szolgáltak. Mindig április elsején volt a költözés, mindig leste, jön-e sok játszótárs. Dorogiéknak fiuk volt, ha lejöttek Pestről, az 1940-es évek elején sokat jött látogatóba hozzájuk Grosschmid Pirinyó lóháton, a lovat kikötötte a parkban és a parkban sétálgattak. A szolgálókkal, gyerekekkel nem törődtek, nem volt kapcsolatuk.
A háborúban a kastély értékeit a mögötte lévő kovácsműhelyben elásták, a borokat kiöntözték. A házuk előtt folyt le a bor. Akik elásták, az értékeket, onnan hamar elhordták, emlékszik a nagy gödörre. Dorogiék Pestre mentek, onnan Németországba. A kastély az oroszok érkezéséig üresen állt. Az oroszok beköltöztek, aztán vittek mindent: jószágot, terményt.
A háború után egy darabig üresen állt a kastély, aztán egy Pásztor nevű tanító (rokonság: Szügy Pásztor József) Dejtárról, majd az állami gazdaság agronómusa költözött oda, akinek a lányát a tanító vette feleségül. Iskola volt, hisz sok volt a gyerek. Aztán, ahogy fogytak, az iskolát megszüntették, ő Csesztvére került a katolikus iskolába (a későbbi TSZ iroda a falu közepén), a többieket a Nyírjesi Iskolába vitték. A kastélyban az állami gazdaság agronómusa lakott az egyik szélső lakásban, a nagyteremben dohánylevelet simogattak, fűztek.
A 12 holdon szántó és erdő is volt, az apja (aki Kanadából hazajött és kocsis volt) mindig elintézte a mérnökkel, aki jött az aranykorona értékek felmérésére, hogy a homok miatt nagyon alacsony értéket állapítson meg, hogy az adó kevesebb legyen. A homokon rozst termeltek, mert az fizetett a legjobban, a házuk mögötti erdő akácos volt. Ő 1957-ben házasodott Csesztvére – soha nem gondolta volna, hogy ide kerül. Galiba lassan elnéptelenedett, a családok Gyarmatra, meg Ipolyszögre költöztek.
Ő Valent Marci bácsinál próbálta megszerezni az erdő tulajdont, de mint kiderült, azt már Kertész? már megszerezte, mint korábban a szántóikat is.

Perédi Piroska az Emlékezés a régi Csesztvére rendezvényen mesélte el.