Népviselet

Nyakbavalók, kardísz

Mielőtt az öltözés folytatódna egyes ünnepi díszek is felkerülnek.

Először a kródli, ami egy pertlikkel nyakba köthető vászon - általában csipkézve -, hogy a gyöngyöknek megágyazzanak. Erre kerülnek a gyöngyök: hat-nyolc sor van két pertlis vászondarab közé felvarrva, így a kródlira fektetve nyakba köthető.

Utána jöhet a karszalag, az ünnepi öltözet féling fölötti kiegészítője a felsőkaron, melyet kapoccsal rögzítettek. A képeken egy XIX. századi hímzett karszalag és egy XX. századi leszármazott látható, illetve a karszalagok viselési módja.

Felső ruha kiegészítők

A fedőszoknyára szakácskát, vagyis kötényt kötöttek. Az ünnepi viselet díszesebb, csipkés, hosszabb kötőszalaggal készült. A képeken:

• pöttyös kötény (hétköznapi viselet),
• csipkés kötény hosszú szalaggal (ünnepi viselet),
• selyemcsíkos, csipkés kötény a XX. század elejéről (ünnepi viselet),
• csipkés kötény szalaggal (ünnepi viselet),
• köténycsipke közelről.

Az ünnepi viselet kiegészítője a hímzett keszkenő, vagyis zsebkendő. Jellemzően virághímzéssel, csipke, vagy horgolt szegőkkel készült és a felsőszoknya alá szúrták a sarkát.

Női fejrevalók

Beszédes és sokatmondó öltözködési viselet.
A hajadon eredetileg melléknevünk volt, jelentése: hajas volt, (értsd: fedetlen fejű), ma viszont már csak a főnévi jelentését használjuk, aminek jelentése: házasulatlan nő. Népviseletünkkel ez úgy fonódott össze, hogy a lányok nem hordtak kendőt, az asszonyok viszont nem jelenhettek meg csak kendőben - hiszen már bekötötték a fejüket.

A menyasszony tót-koszorút viselt, amit menyecsketánc után kohlik-ra cseréltek. Így egyszerűen hangzik, de nézzük csak, hogy is készül el ez a viselet:

• Felhúzzák a fejre és a tarkó alatt megkötik a pepec-et (kötős sapkát).
• Következik a rongyika (csipkés, vagy azsúrozott szövetcsík).
• Erre kötik fel a viloská-t (gyöngyökkel kivarrt szövet).
• Jöhet a tarajka (lerakott csipke).
• Erre a stabil, díszes alapra kerül rá a kohlik (gyöngyökkel kivarrt, hímzett, szalagos, csipkés fejdísz, a tetején stampedli-vel és a tarkón szalagokból készült farok-kal.)

A kohlikot a fiatalasszony az első gyerek születéséig viselte, ekkor tót-konty-ra cserélte, amit ugyan úgy alapoztak, mint az előbb, csak a kohlik (fejdísz) helyett kendőt kötöttek rá, a csomó a tarkóra kerül, a csomóból kiálló kendővégek merevítésére papírt is használtak.
A tót-kontyot egészen idős korig hordták, ekkor a díszes feltétek kikerültek alóla, csak egy fehér, vagy fekete pepec került a fejre, és áll alatt kötötték meg a kendőt.
Ezek a kendők már kissé konzervatívabbak voltak: kevésbé élénk színek és minták.
A kendők anyaga a pénztárcától, időjárástól és a belefektetett munkától függően: kázsmér, nyomott, vagy hímett selyem, bársony - ahogy a képeken látható.

Lábbelik

A lábbeli viselet nagyon pénztárcafüggő volt. Hétköznap a lányok, asszonyok általában mezítláb, ritkábban félcipőben jártak. Ünnepnapokon, illetve télen lakkos csizmát, csizmát viseltek.

Hidegebb időben

Átmeneti időben a lányok, asszonyok csipkés vállkendőt hordtak. Fehér szövetből, fehér hímzéssel, madérával, azsúrozva, kikeményítve, mellük előtt keresztezve, hátul a derekukon megcsomózva viselték.
A menyasszony és a fiatalasszony rojtos kendőt hordott ugyanígy.
Az idősebb asszonyok berliner kendőt hordtak így.
A hidegebb hónapokban vizitkét (kiskabátot) hordtak. A fiatalok vizitkéje hímzéssel, gyöngyökkel volt díszítve.
Az idős asszonyok sötét szabadkát, sötét felsőszoknyát és sötét kabátot viseltek.