Népszokások

Újév: Természetes volt, a rokonok otthon köszöntötték egymást. Vendéglátás: egy kis pityóka, kolbász, kalács. Még mostanság is, idegen kisgyerekek, muzsikusok jönnek újévet köszönteni.

Farsang: Szombaton, a szegényebb aprónép hosszú, csörgős botokkal beköszöntöttek a házakhoz.
Csörgették a botot és kántálták:
Hó, hó farsang, itt van már a farsang!
Aki nem ad szalonnát, kiszúrom a gerendát!

Természetesen mindenhol szúrtak a botra füstölt húst, és bőrdarabokat. Este ebből főztek kocsonyát. Vasárnapi ebéd: kolbászleves, bodag, herőke. Este: tepsibál.

Nagyböjt: túlzásoktól tartózkodás. Nem illett nótázni kocsmában sem. Nagypéntek: szigorú böjt, az evangélikusok legnagyobb ünnepe. Katolikusoknál Szentségimádás, tisztelgés Jézus sírja előtt.
Húsvét: Nagyszombat. Kocsonya és sonka főzés. Tojásfestés. Kemencében sült túróslepény, lekváros, cimetes (fahéjas) tekercs, mákos kalács. Estefelé gyertyás körmenet. Lányok vitték a lobogókat népviseletben. (Ma már nincs.)
Vasárnap: mindenkinek ünnepi istentisztelet, (kötelező annak is, aki máskor nem megy templomba.)
Húsvéthétfő: Vízzel locsolkodtak. Ajándék, piros tojás. A közeli vendégeket kínálták sonkával, tojással, egy-egy pohár házi borral, szombati kaláccsal. Este: tepsibál. (Ma már nem így van.)

Májusfa állítás. Mint minden helyen, itt is állítottak a lányos házak előtt fát, melyet feldíszítettek szalagokkal, boros üvegekkel. Az 1700-as években szoktak állítani májusfát az evangélikus templom előtt.
Egy régi ének: (? Mari néni mondta, sajnos már nincs köztünk.)
Édesanyám hol a kendőm?
B. Laci a szeretőm.
Állítják a májusfát, arra kellene a kendő.
Ott van lányom, a sublótban, szépen összehajtogatva.
Vidd ki lányom a piros kázsmért, hogy legyen a májusfa nagyon szép.

Pünkösd: Húsvét ünnepét követi 50 nappal. A 18. század végétől ismert a pünkösdölés. A községben nem volt hagyománya. Jó néhány évvel ezelőtt bemutattunk a templomban pünkösdölést (10-12 éves gyerekekkel).
Csak részletek:
Mi van ma, mi van ma?
Piros pünkösd napja.
Holnap lesz, holnap lesz a második napja.
András, bokrétás, felséges jó táncos,
Jól megfogd, jól megfogd a lovad kantárját!
Ne tipesse, ne tapossa a pünkösdi rózsát!
Pünkösdi királynő:
Én kicsi vagyok, nagyot nem szólhatok,
Mégis az Istennek dícséretet mondok.
Nem anyától lettem, rózsafán termettem.
Piros pünkösd napján, hajnalban születtem.
Minden szereplő:
Szentlélek áldása szálljon erre a házra,
a benne lakókat indítsa vígságra!
Öregasszonyoknak töltött galambocskát, öregembereknek csutora borocskát.
Ide kínálkozik Balassi Bálint verse:
Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje,
Mindent egészséggel látogató ege,
Hosszú úton járókat könnyebbítő szele.
Neked virágoznak bokrok, szép violák,
Folyó vizek, kutak, csak neked tisztulnak.
A jó hamar lovak is csak benned vigadnak.

(Szívesen munkálkodnék néhány dologban, de nincs kivel. A fiatalok tanulni, vagy munkába elmennek reggel, este jönnek fáradtan.)

Legközelebbi ünnep: Péter – Pál. Az aratás kezdete. Gyönyörűszép szalmakoszorúkat fontak maguknak, meg a gazdáknak is. Aratás végeztével tepsis bál, amikor az uraság szerényen megvendégelte munkásait.

Augusztus 20. Egyházi ünnep. Csak az 50-es években lett az új kenyér és az alkotmány ünnepe.

November, Mártonnap (búcsúnap) Lúdvágás, pampuska, túróslepény, az újbor iszogatása, bál.

December Lucázás: A szamárságok éjszakája. Elmondás után: A legények szétszedték a lovaskocsit, - és éjjel – felrakták a darabokat a házak tetejére. Hogy csinálták? A kiskapukat bedobálták a patakba. A kerítéseket bemázolták. A házak elé a tollfosztás maradványát – kosztonkát – betaposták a sárba. Lucaszéket nem faragtak.

Karácsony előtt: minden reggel hajnali mise, roráté, ma már nincs. Aprószentek napján a kanász fűzfavesszővel megsuhintotta a lányokat, hogy frissen ugorjanak. Kapott érte némi ajándékot.
Advent idején szokás volt: kisebb méretű, nyitott szalmafedeles házikóban elhelyezték a kis Jézus, Mária, József szobrát, mellette báránykák, szamárka. Beköszöntek a házakhoz: Szabad betlehemezni? (Szabad volt.)
Énekelték:
Szállást keres a szent család.
A kis Jézus megszületett,
nincsen aki befogadja őt,
ki égnek-földnek ura.
Segítsetek jó emberek,
essen meg rajtunk szívetek.
Dicsértessék a Jézus Krisztus.
(Némi ajándékot kaptak: diót, almát, néhány fillért.)

Nagykarácsony. Mindenhol családi ünnep. Ádám, Éva napján mákos guba, forraltbor. Mindenhol állítottak karácsonyfát, legtöbb helyen borókát. Díszítették otthon főzött szaloncukorral, színes papírszalagokkal, dióval, almával. Ez estén a család gyermekei kilopakodtak az ablak alá, énekelték: Mennyből az angyal... A gazda behívta őket – mintha idegenek lennének – és megajándékozta őket apró ajándékokkal. (Már jó előre elő volt készítve.)
Éjféli mise előtt beszélgetés, kártyázás családi, baráti körben. A mise mindenkinek kötelező, aki csak járni tud.
A következő napon nagymise. Húsos, de egyszerű ebéd, kalács.

Szilveszter: Mindkét felekezetnél kötelező részt venni az esti hálaadáson. Kártyázás sorban a házaknál (60-as évektől a kocsmában.) Házaknál kínálás húsételekkel – fasírozott -, kaláccsal, meleg borral. (Régebben házaknál tepsis bál, később a kultúrházban zenés bál, hajnalig.)

Tollfosztás: minden háznál esemény volt. Összejött a rokonság, szomszédok. Kibeszélték mindenki ingét-rokolyáját. Hagyományos kínálás: mákos kukorica, bodag, meleg bor. A haszontalan suhancok most is kitaláltak valamit: hol verebeket, hol kakast dobtak be, megrémültek az állatok, a fosztók sikoltoztak, mert szanaszét szállt a toll. Akkor sem villanyvilágítás, sem rádió. Úgy múlatták az időt, ahogy tudták.

Lakodalom: (elmondta Cs. M. Néni):Ősszel, amikor véget ért a betakarítás, meg volt az új pálinka, bor. A harmadik szomszédunkban (1924) lakodalom volt. Nagyon szerettem a magyar nótákat, énekeltem a 'Nem vagy legény Berci'-t. (Hat éveske lehettem.) Annyira megtetszett a cimbalmosnak, föltett az asztalra, ott énekeltem tovább. Régen szinte egyeztek a szokások. Manapság sok a változás. Nálunk az étrend: katlanban főtt tyúkleves, házilag gyúrt tészta, a főtt húshoz torma, vagy paradicsomszósz (omócska). Paprikás hús, savanyúság. Ahol vágtak malacot, fasírozott, sült hús. Sütemények: különféle rétes, túróslepény, mákos – káposztás kalács. Menyecsketánc után kínálás: (hajnalban) pálinkával, kolbásszal. Ma már flancosak a lakodalmak, akármilyen mutatósak, gazdagok is, hol vannak a régiekhez. Csak a sok ajándék.

Keresztelő: Kis lakásokban sokan éltek együtt. Amikor eljött a szülő anya ideje, vesszőkávákat tettek az ágy köré, az egészet beborították könnyű, csipkés, gyolcs lepedővel, a háziakon kívül a bábaasszony végezte a teendőt. Más ne lássa. A szülés után két nappal a komasszony húslevest, húst, nagy tányér süteményt vitt a mamának, hogy erősödjék. Két héten keresztül, hétköznap is. Két hét múlva keresztelő. A keresztszülők pólyapénzt adnak. (Manapság aranyfülbevaló, aranylánc, aranygyűrű.) Ünnepi ebéd: leves, leveshús, paprikás. A komasszony hozta a süteményt. A keresztszülők akkor még vállalták, segítették a gyermeket hitbéli fejlődésében, első áldozásra, bérmálásra, házasságkötésre, vagy evangélikusoknál konfirmálásra.
Ma meg?

A kapcsolódó albumba feltöltöttük azokat a képeket, amiket 2004-ben készítettünk Irénkéék udvarán az általa rögtönzött kiállításról.
A linkeken olyan előadásokról készült videók nézhetők meg, amiket egyesületünk tagjai a gyerekek közreműködésével hoztak létre.