Nyomtatási lehetőségek
PDF: Képek: /A4


Dátum:

Idő:
: :
: :
Csesztve
 
  • ...
  • Ősi emlékezet
  • Régészeti leletek
  • Régebbi és mostani időkben (1884)
  • Népszokások
  • Restaurált parasztház
  • Csesztvei paplak
  • Tájház
  • Népviselet
  • Régi fényképek
  • Dalkör
  • Mesék
  • Riportok, történetek
HU EN SK
Felhasználói Fiók
Elfelejtett azonosító vagy jelszó

Regisztráció
 
cikk alja
  •  
  • CseHaKE
  • Hagyományőrzés

Régészeti leletek


1024x1438 px

Rácz Jenő: <q>Koplyán alias Bakófalva</q>

Rácz Jenő: Koplyán alias Bakófalva

Rácz Jenő: Koplyán alias Bakófalva

Okleveles és terepjárási adatok, a Csesztvéhez és Szügyhöz tarozó egykori Koplány történetéhez.


A dolgozatot Rácz Jenő bocsájtotta egyesületünk rendelkezésére a honlapon történő propagálás céljából.

Az anyag honlapi megjelenítésének szerkesztése folyamatban van, elkészültéig álljon itt a szerző összegzése:


Összegzés


Munkánk elsődleges célja volt, hogy megismerhessük, és a tudományos kutatás számára is tanulmányozhatóvá tegyük, a Nógrád megyei viszonyok között is kishatárú, ma közigazgatásilag szétvágott terület gazdag történelmi múltját, amiként a neolitikumbeli Lengyeli kultúra népességtől kezdve a késői vaskorszakban itt élt, és még a császárkorban is kimutatható kelta lakosság hagyatéka, a terepbejárások során felfedte magát.

Rácz Jenő: Koplyán alias Bakófalva

A település, (a jelenlegi Bakópuszta) korai kialakulását, feltehetően fekvésének, a szélsőséges időjárási hatásoktól védett völgy, patak és forrásvíz adta lehetőségének köszönheti. A települést megközelítő, érintő utak közül a patakvölgyi, a kelet-nyugati, kis távolságra lévő települések elérését, az észak–déli, a vízválasztó dombok és hegyhátakon keresztül való közlekedést szolgálta. (Lókos- Feketevíz- Ipoly völgye)
A Bakópusztát kettévágó északra tartó út, amely a völgyből vezet Szügy irányába (Závoz), mélyútként 6-8 m-re vágódott a nagy lapos táblákat megszakító patakvölgy oldalába, melynek hordalékkúpja, ma is meghatározza a falu topográfiáját. Keletkezése, használata, a természeti környezethez is alkalmazkodó első lakosságtól kezdve nyilvánvaló. Ezt az úthálózatot örökölhette a népvándorláskor végéhez köthető későavar népesség is, akiknek többségében szláv nyelvet használó közösségeit feltételezhetjük a környéken talált helynévanyag alapján. Ha régészeti hagyatékuknak tekintjük a párhuzamok alapján a Balassagyarmat –Nyírjes-i, (Szobok) és a közeli Szügy-i, feltehetően továbbélő településeket, esetünkre is érvényes lehet, hogy az új hazába érkezők, nem irtották ki, vagy űzték el e korábbi népességet, hanem közéjük, melléjük telepedve, adóztatva vagy szolgaként saját céljaiknak megfelelően használva, magukba olvasztották e kis falvak népét. Az úri Koplány nemzetség azonban új települést nyit.
Felszíni leleteinkből ugyan nem vonhatunk le végérvényes következtetéseket, de úgy tűnik, folyamatos az élet, a 8. sz. végétől, egy honfoglalás követő, korai kabar(? ) betelepedéssel amelyet a gyepűvidék védelme magyaráz. Ezzel nyilván a korábbi lakosság státusza is megváltozik, majd a falut, a Kaplonyok birtoklásától „átnevezik”. A család megjelenését, feltehetően a területen átvezető fontos út ellenőrzés alá vonása magyarázza. Ez az út, Visegrád –Nógrád-(Érsek)Vadkert felől Hugyag -Varbó réve felé egy rövidebb, és nagyobb biztonságot nyújtó szakaszt eredményezett, az északkelet felé tartó, és onnan érkező utazóknak és kereskedelemnek, mint az Ipoly-menti nádasok által szegélyezett terület. Az útszakasz kis eltéréssel postaútként, egészen a 19. sz. elejéig használatban maradt, amit az 1806-ban készült, a megye fontos útvonalairól készített térkép (KFM.79.131) is bizonyít.
Az államszervezés idejére utaló várbirtokok, a rajtuk letelepített, vagy megszervezett korábbi lakossággal, az uralkodó „helyi” comesei és a várjobbágyok, közvetlen környezetünkben, főként a Hont-Pázmány nemzetség tagjai, nyilván a főút rájuk terhelhető védelmével ellenőrzésével, (Hakara, Szentlőrinc, Csesztve (? ) Koplány, Szügy) is meg voltak bízva.
A 10.sz.-tól szolgálófaluvá, majd az államszervezéstől udvarnoktelepüléssé vált (Felső) Koplány, templom építése 1,3 km távolságra, uralkodói, úri indítékra, mint egy 13.sz elején feltételezett kurtis, oratoriuma, egyenlőre, még csak kérdőjelezetten fogalmazódhatott meg, a feltárt rotunda keltezésének, feloldási kísérletének egyik eredője okán. Az azonban, kitapinthatónak tűnik, hogy Alsó-Koplán középkori település, tatárjárást követő újratelepedése, későbbi faluvá növekedése, erre, az egyenlőre pontosan nem ismert előzményre épült. A szakrális objektum építését, a kutatás jelenlegi állapotában, ha egy királyi, esetleg főúri udvarhellyel, hozzuk kapcsolatba, a 13.sz elejétől a tatárjárásig tartjuk valószínűnek. Ha a késői időpontot valószínűsítenénk, és a Meney családhoz kötnénk az építkezést, az oklevelekből kikövetkeztethető életrajzi adatok alapján, az 1270-80-as évek tűnnek a rotunda keltezésének, lehetséges záró dátumául. Iparrégészeti szempontból is szolgáltat némi adalékot Alsó-Koplány, a vassalakok, és a hutaedény töredék alapján.
Felsőkoplán (Bakófalu) középkori átlagos lélekszámát a birtokosokhoz tartozó feltételezett mansiók, (később jobbágytelkek) és törökkori adatok tükrében 50-100 fő közé becsülhetjük, amelyet Alsó-Koplán, faluvá növekedésétől, (a végső pusztulás idejét megelőző rövid periódust leszámítva,) demográfiailag minden bizonnyal megelőzött, majd mindkettő áldozatul esett a török idők hadmozgásainak, és létbizonytalanságnak, de míg a hajdani Felső-Koplány, Bakó néven a 17. sz. végén száz esztendő megszakítással újraéledt, addig Alsó-Koplány már csak dűlő és családnevekben, és a föld alatt lappang.
A sokszor kérdőjelekkel vagy kérdőjeleket fogalmazó dolgozat, szerette volna felhívni a figyelmet történelmünk egy kicsi, hosszú élete során nevet cserélt, de középkori kereteit, faluhatárát és topográfiáját napjainkig őrző közösség múltjára, s reméli, hogy ezzel ösztönözni fogja a korábbi kutatást, az elmaradt anyagközlések megírásában, továbbá a megvallatható, hajdanvolt településrészek, és még ismeretlen temetők jövőbeli feltárását.

Segítséget nyújtottak a terepbejárásokon elsősorban feleségem és gyermekeim, akikkel együtt próbáltuk azonosítani a jelenségeket, mértük fel a lelőhelyeket és jártuk végig a határleírások tereppontjait, kikérdezve, és hasznosítva azokkal kapcsolatosan a falubeli idősek információit. A levéltári kutatásban Hausel Sándor, a régészeti anyag meghatározásban Bácsmegi Gábor, Majcher Tamás, Szőke Béla Miklós, Vaday Andrea és Wolf Mária voltak esetenként segítségünkre, a neolit kőanyag leírásában, Zandler Krisztián, az edénymetszetek rajzolásának nagyobb felében Boldizsár Péter, kisebb felében feleségem segítettek, a lektorálást Siklósi Gyula végezte, amelyet itt köszönök meg mindnyájuknak. Külön köszönöm Gádor Juditnak, hogy hozzájárult az 1970-ben feltárt körtemplom ásatási felvételének közreadásához.

Rácz Jenő
Kubinyi Ferenc Múzeum
2678. Csesztve Bakó-p.10.
cikk teteje
  •  
  • CseHaKE
  • Hagyományőrzés

Megosztás

 

Hírek

Fráter Erzsikére emlékezünk

Fráter Erzsikére emlékezünk Forrás: Madách Imre Emlékház FB oldala
tovább

Hírek

Családi Nap 2025

Családi Nap 2025 A Csesztvei Gyermekekért Alapítvány szervezéséven (Madách Imre Emlékház). Forrás: az alapítvány FB oldala.
tovább

Hírek

A 4. tanösvénytábla karbantartása

A 4. tanösvénytábla karbantartása Sajnos az egyik lába korhadásnak indult, a délutáni napsütés a sötét műanyag táblát meghólyagosította. Terv: felújítani.
tovább

Hírek

Színházi előadás Csesztvén

Színházi előadás Csesztvén
tovább

Hírek

Ösvény és kilátóarbantartás 2025.06.18

Ösvény és kilátóarbantartás 2025.06.18 Sokan voltunk, sok munkaóra gyűlt, az esedékes karbantartási munkákba belekezdtünk.
tovább

Hírek

Múzeumok éjszakája 2025

Múzeumok éjszakája 2025 Forrás: Madách Imre Emlékház FB oldala
tovább

2025 Csesztve Község Önkormányzata • Design by ONDEPU
 
OK