A Mogyorós-erdei pihenőt is ünnepeltük!
A Mogyorós-erdei pihenőt is ünnepeltük!
Az eső ugyan bezavart, de a "kemény mag" nem pihent!
A meghirdetett program szerint indult a nap: 9-kor elkezdtünk gyülekezni a Tájháznál, de be kellett húzódnunk, mert az esőmentességet nem sikerült elintézni. Egyesületünk elnöke köszöntött mindenkit, majd megtartotta köszöntő, köszönő beszédét:
Tisztelt Egybegyűltek!
Mai, kis ünnepségünk egyik apropója, hogy településünk TÁJHÁZA 2020-ban a pandémia ideje alatt betöltötte a 10. évét. Sajnos akkor az ünneplés elmaradt, így most kell említést tennünk az odaadó munkáról, amit az egyesület lelkes tagjai Széles Lszlóné és Szvákné Széles Ildikó vezetésével végeztek a tájház berendezésének, tárgyainak összegyűjtésével és kiállításba rendezésével.
Én, aki akkor még nem itt éltem a faluban, nehezen tudom megfelelő szavakba önteni a mondanivalómat ezzel kapcsolatban. Inkább felolvasom a település értéktárában megjelenő néhány mondatot a tájházról: A Csesztvei Hagyományőrző és Kulturális Egyesület lelkes tagjai gyűjtötték a faluban a régebbi idők öltözetét, szerszámait, edényeit, berendezési tárgyait bemutató tárgyakat. Kiállítást állítottak össze és ápolnak az önkormányzat által az egyesület rendelkezésére bocsátott kicsi épületben, ami az idők során volt már szatócsbolt, kocsma, terményátvevő. A Tájházban 2010-ben berendeztek egy tisztaszobát az egyik sarokban: felvetett ágy, asztal, lóca, rokka, fiókos szekrény, bölcső, csikómasina, tulipános láda és egyéb használati tárgyak. Középen nagy asztalon üveg alatt régi fényképeket mutatnak be, körben a falak mellett és falakon sok régi dokumentum, használati- és dísztárgy.
Érdekes volt a gyűjtés során, hogy nagyon nehezen adták ki a kezükből a tárgyakat a tulajdonosok – nem mintha használták volna őket, hanem láthatóan féltették, értékesnek ítélték…
A Tájházat megnyitása óta sokan megtekintették, Anci néni az érdeklődőknek mindig szívesen mesélt a régi életről, szokásokról, emberekről.
A fiatalok többsége is tisztelettel fordul a népi emlékekhez, szívesen ölti magára a hagyományőrző viseletet – még ha csak a szüreti felvonulás idejére is - , bízunk benne, hogy kulturális örökségünket sikerül beépíteni mindennapjainkba, hiszen a néphagyomány közösségteremtő és emberformáló lehetőségeit mindenképp át kell mentenünk a következő nemzedék számára. Ugyan a régi, paraszti kultúra keretei, a hagyományos falusi életforma már régen felbomlott, tartalma és formája megváltozott, de nagy hittel tovább éltethető ma is.
Végezetül egy kedves idézet Kodály Zoltántól: Kultúrát nem lehet örökölni, az elődök kultúrája egy-kettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra, meg újra meg nem szerzi magának.
A köszöntő után alelnökünk ajándékkal kedveskedett a Tájház gondnokának és virágot is kapott. Néhány kérdést tettünk föl a gondnoknak, amiből aztán egy pörgő, vidám beszélgetés alakult ki az elmúlt időszakok felemlegetésével, a teljes kis társaság részvételével. Az eső meg egyre inkább rájött, úgyhogy azt határoztuk: a 2-3-km-es séta a pihenőig az eső, meg a nagy sár miatt elmarad. Az ebédet a Művelődési Ház előtti fedett teraszon fogyasztottuk el. (A laskatervünk dugába dőlt, mert már többedik alkalom lett volna az évben, úgyhogy nagyon finom ünnepi, népi étel: töltött káposzta készült egyesületünk új badellájában.)
A kis társaságból többen hoztak sütit, azok is finomak voltak!
Tisztelt Egybegyűltek!
Mai, kis ünnepségünk egyik apropója, hogy településünk TÁJHÁZA 2020-ban a pandémia ideje alatt betöltötte a 10. évét. Sajnos akkor az ünneplés elmaradt, így most kell említést tennünk az odaadó munkáról, amit az egyesület lelkes tagjai Széles Lszlóné és Szvákné Széles Ildikó vezetésével végeztek a tájház berendezésének, tárgyainak összegyűjtésével és kiállításba rendezésével.
Én, aki akkor még nem itt éltem a faluban, nehezen tudom megfelelő szavakba önteni a mondanivalómat ezzel kapcsolatban. Inkább felolvasom a település értéktárában megjelenő néhány mondatot a tájházról: A Csesztvei Hagyományőrző és Kulturális Egyesület lelkes tagjai gyűjtötték a faluban a régebbi idők öltözetét, szerszámait, edényeit, berendezési tárgyait bemutató tárgyakat. Kiállítást állítottak össze és ápolnak az önkormányzat által az egyesület rendelkezésére bocsátott kicsi épületben, ami az idők során volt már szatócsbolt, kocsma, terményátvevő. A Tájházban 2010-ben berendeztek egy tisztaszobát az egyik sarokban: felvetett ágy, asztal, lóca, rokka, fiókos szekrény, bölcső, csikómasina, tulipános láda és egyéb használati tárgyak. Középen nagy asztalon üveg alatt régi fényképeket mutatnak be, körben a falak mellett és falakon sok régi dokumentum, használati- és dísztárgy.
Érdekes volt a gyűjtés során, hogy nagyon nehezen adták ki a kezükből a tárgyakat a tulajdonosok – nem mintha használták volna őket, hanem láthatóan féltették, értékesnek ítélték…
A Tájházat megnyitása óta sokan megtekintették, Anci néni az érdeklődőknek mindig szívesen mesélt a régi életről, szokásokról, emberekről.
A fiatalok többsége is tisztelettel fordul a népi emlékekhez, szívesen ölti magára a hagyományőrző viseletet – még ha csak a szüreti felvonulás idejére is - , bízunk benne, hogy kulturális örökségünket sikerül beépíteni mindennapjainkba, hiszen a néphagyomány közösségteremtő és emberformáló lehetőségeit mindenképp át kell mentenünk a következő nemzedék számára. Ugyan a régi, paraszti kultúra keretei, a hagyományos falusi életforma már régen felbomlott, tartalma és formája megváltozott, de nagy hittel tovább éltethető ma is.
Végezetül egy kedves idézet Kodály Zoltántól: Kultúrát nem lehet örökölni, az elődök kultúrája egy-kettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra, meg újra meg nem szerzi magának.
A köszöntő után alelnökünk ajándékkal kedveskedett a Tájház gondnokának és virágot is kapott. Néhány kérdést tettünk föl a gondnoknak, amiből aztán egy pörgő, vidám beszélgetés alakult ki az elmúlt időszakok felemlegetésével, a teljes kis társaság részvételével. Az eső meg egyre inkább rájött, úgyhogy azt határoztuk: a 2-3-km-es séta a pihenőig az eső, meg a nagy sár miatt elmarad. Az ebédet a Művelődési Ház előtti fedett teraszon fogyasztottuk el. (A laskatervünk dugába dőlt, mert már többedik alkalom lett volna az évben, úgyhogy nagyon finom ünnepi, népi étel: töltött káposzta készült egyesületünk új badellájában.)
A kis társaságból többen hoztak sütit, azok is finomak voltak!
Zérczi István